A Kékfrankos a Villányi borvidék egyik klasszikus kék szőlőfajtája. Nevét egy anekdota szerint a napóleoni háborúk idején kapta, amikor a Sopronban elszállásolt francia katonák francia frankért vásárolták a bort. Azóta hívják kékfrankosnak.
A kékfrankos bor viszonylag lassan fejlődik, egyéves korára az érdességét finom bársonyosság váltja fel, nemes ízével a legbecsesebb magyar vörösborok közé tartozik. A kékfrankos egy közép-európai, elterjedt sötét szőlőfajta, tipikusan savhangsúlyos, gyümölcsös, tanninban közepesen gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborok készítésére alkalmas.
A Villányi Kékfrankos is éppen ilyen – rubin- vagy mélyvörös színű, férfias, karakteres bor, csersavban gazdag, testes, zamatos. Illatában és ízében is megtalálhatóak a fahordós érlelésből származó izgalmas, fűszeres aromák. Sokan kedvelik ezt a fajta száraz vörösbort. Érdekesség, hogy a gazdák burgundinak is nevezik.
Az 1990-es években nem örvendett nagy népszerűségnek, azonban manapság már egy igazán közkedvelt borról van szó. Sőt, egyes borászok manapság már arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország egyedi adottságokkal rendelkezik.
Egy elegáns borról van szó, amelyet természetesen ételekhez is tökéletesen fogyaszthatunk. A bor fogyasztása leginkább sült disznó- és marhahúsokhoz, paprikásokhoz, vadpecsenyékhez, márvány sajthoz ajánlott. Alkoholtartalma 15% körüli.