Korábban Kékburgundi, illetve Kisburgundi néven volt ismert hazánkban. Gyenge termékenysége miatt nem annyira elterjedt. Közepes termőképességű. Fekvéssel szemben igényes, legjobban a hűvösebb területeket kedveli, a téli fagyra kevésbé érzékeny. Bogyói kicsik, sötétkékek, vékony héjúak és nagyon édesek. Évjárattól függően szeptember közepén, október elején eléri a szüretelhető 20 mustfokot. A gombás megbetegedésekre érzékeny.
Fiatalon bogyós gyümölcsökre emlékeztető, illatos bor palackban is sokáig fejlődik, szelídül, érik. Termése közepes mennyiségű cukrot és színanyagot, sok savat tartalmaz. Két-három éves érlelés után, kedvező esetben meggyre emlékeztető illat- és zamatanyagok alakulnak ki benne. Csersavban nem túl gazdag. Általános ízharmóniája meggy, málna, eper, szilva, lekvár, cseresznye.
Az igazán jó minőségűt önállóan, esetleg erdei gyümölcsökkel készített nagyvadakhoz, egyébként inkább barna húsú szárnyasokhoz, rózsaszínűre sütött kacsamell, angolos báránybordák mellé kínálkozik, de néhány szelet Camambert vagy Brie sajttal is kiváló harmóniát biztosít.
Szervírozási hőmérséklet: 16-18°C.
