A borvidék geológiája

A Somló-hegy és a Ság-hegy bazaltlávából képződött rétegvulkánok, ún. tanúhegyek. A Kis-Somlyó-hegy ezektől eltérő felépítésű, jobbára tufakőzetekből álló tufahalom (tufadomb).

A borvidék talajadottsága

Talaja többnyire vulkanikus eredetű, mely bazalt és bazalttufa törmelékek keverékéből épül fel. Néhány helyen azonban barna erdőtalaj borítja a felszínt.

A borvidék éghajlata

Klímája kiegyenlített, szélsőségektől mentes. A nyár mérsékelten meleg, az ősz kellemesen meleg, a tél enyhe. Fényellátottsága jó, az éves napsütéses órák száma kb. 1900 óra. Az éves csapadék mennyisége 650 - 700 mm között mozog.
A Somló egyedi mikroklímáját a rendkívül jó hőelnyelő tulajdonságú fekete bazaltnak köszönheti. A bazalt nappal elnyeli a hősugarakat, napsütés után nagyjából egyenletesen sugározza vissza. Ezért van az, hogy a hegy alatt és a helyen 5-10 C fok különbségeket lehet mérni, illetve érezni. Ez a fürtök fejlődését, majd érlelését kedvezően befolyásolja.

A borvidék szőlészete

A hagyományos szőlőtermesztésben a filoxéravészt követően a fejművelést ezen a borvidéken is felváltotta a bakművelés. Az itteni bakművelés viszont nem annyira szabályos, mint a Badacsonyi borvidéken tapasztalható.
Somló Magyarország egyetlen olyan hegye, melynek az északi lejtőin is folyik szőlőművelés. A Somló-hegynek több oldalán más-más fajtákkal foglalkoznak, eltérő stílusú-jellegű borokat készítenek. Ilyen elkülönült részek a vásárhelyi, szőllősi, dobai, jenői oldal, a málok és a hegy szíve, az aranydomb.

A borvidék fajtái

Először a 18. században levéltári adatok említenek szőlőfajtát a Somlón, ez a furmint volt. A furmintot a 19. században „Szigetinek” nevezték.
A század végén megjelent az olaszrizling is, mint nyugat-európai fajta.
A múlt század közepén még közel 30 szőlőfajta volt honos a Somlón, ám ez rontotta a bor versenyképességét és nem adott jó minőségű bort.
Egy 1986-ben kiadott rendelet már meghatározta, hogy mely fajtákat lehet telepíteni a Somlón: Furmint, Juhfark, Rajnai Rizling.
A jelenleg termesztett főfajták: Furmint, Hárslevelű, Olaszrizling, Tramini, Chardonnay és a jellegzetesen somlói fajta, a Juhfark.

A borvidék borai

Somló bora ugyanolyan karakteres, mint a hegy, ezért minősége és híre vetekszik Badacsonnyal, de talán még Tokajjal is.
A bazaltborok aromájának megkülönböztető jele a mineralitás. Ez néha jól kifejezett sós ízben jelentkezik, máskor ásványos ízeket érzünk. Ennek az íz világnak a keserűsége általában jól ellenpontozza a test vagy az alkohol nagyságából fakadó édes érzet.

A hegyközség települései

Somlóvásárhely, Somlószőlős, Doba, Somlójenő, Kemeneskápolna

A borvidék területe: 850 ha.

A borvidék története

A római korból már feliratos sírkövek, ékszerek kerültek elő, ezen leletek alapján feltételezhető, hogy a rómaiak honosították meg a szőlőtermesztést a Somlón. A tatárjárás idejét megsínylette a Somló, de IV. Béla király Mores-ból hozatott vesszőivel újra ültették a szőlőket. A XIV., és XV. században már nagy híre és értéke van a somlainak, egy rangon emlegették a híresebb magyar szőlőtermő vidékekkel. Somló várának és a környékbeli szőlőhegyek birtoklásának a kérdése évszázados viszályokat, birtokpereket eredményezett.
A somlai bor már a török háborúban nagy szerepet töltött be, amíg a törökök a Somló közelében voltak folyamatosan követelték a bor szállítását, cserébe fosztogató csapataik elkerülték a környéket.
1809. júniusában a Napóleoni háború idején bort követeltek a franciák is, többek között Somlóváráshelytől, mivel a követeléseket nem tudták teljesíteni, így szétdúlták a hegy környékét, szerencsére a szőlőtőkék megmenekültek.
A somlói bor híre a 18. században megelőzte a Tokaj hegyaljait. Ezt egészen a 19. század közepéig megtartotta, sőt még növelte is, amikor általános tulajdonságnak könyvelték el a helyi borok szállíthatatlanságát, A hagyomány szerint pld. a somlói bor nemhogy károsodott, hanem egyenesen jobbá vált a Trieszt-New York közötti szállításnál.
A porosz királyi udvar mindennapi boraként szerepelt a somlói. Sőt a poroszok híres kancellárja, Bismark is nagy kedvelője volt a gyógyító hatású Ság-hegyi nedűnek.
Egy 1875-ös nemzetközi borvásáron az Eszterházy birtokról származó somlói bor komoly kitüntetést is kapott.
A somlóit gyógybornak is mondták, vizelettisztító és általános gyógyító hatása miatt. A régi gyógyszeres könyvek is utalnak rá. A somlait kis adagokban, de rendszeresen fogyasztva karbantartja az étvágyat, az idegállapotot és a bélműködést. Borzongás és meghűlés ellen is javallott, akár forralva is. Idős korban általános erősítő, vérképző. A savhiányban szenvedőknek, gyomorpanaszokra ajánlották. Étkezés előtt az étvágy meghozására vagy az emésztés elősegítésére egy-egy kiskanállal gyerekeknek is adtak. A sebek kimosására szintén használták.

1888. júniusában filoxérát mutattak ki a Somlón. A helyi gazdák Gróf Eszterházy Ferenc segítségével felvették a küzdelmet a járvány megfékezése érdekében.A XX. Század eleje újra telepítéssel telt. Az I. és II. világháború alatt elhanyagolódott a Somló.
1945-től egy földreform révén szőlőhöz juthattak azok is akiknek eddig nem jutott.A szocializmusban a borvidék nagy részben átalakult, a téeszesítést a borvidék egy része sikeresen túlélte, s a hagyományos régi fajták is megmaradtak. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a meredek hegyoldalakon a hagyományos kézi művelést nem tudta kiváltani a nagyüzemi gépesítés. A rendszerváltást követően a kisbirtokosság maradt a jellemző, s néhány pincészet, termelő sikeres fejlesztéseket vitt véghez, a polcokon újra megjelentek a minőségi somlai borok.
1998-tól az addig egyedül a Somló lejtőire korlátozódott borvidékhez tartozik a Somló két "kisöccse", a Kissomlyó és a Ság hegy. Ezzel a változással a három vulkanikus eredetű tanúhegyünk egy borvidéket alkot, mely hazánk legkisebb borvidéke.