Elhelyezkedés

Az egri borvidék mintegy 5000 hektárnyi szőlőültetvénye a Bükk hegység déli lankáin terül el.

Éghajlat, talaj

A dombvidék egyediségét, eredetiségét a Kárpát medencében elfoglalt földrajzi helyzetének és a termőtalaj kialakulásában döntő szerepet játszó talajképző kőzetnek köszönheti. A Kárpátok előhegyei (Bükk-hegység, Eged hegy) északon védik az ültetvényeket a hűvös légáramlatoktól, a Kárpát medence meleg, kontinentális klímája viszont délről száraz meleg széljárást biztosít Az ültetvények 2-300 méter tengerszint feletti elhelyezkedése a napfényes órák kedvező alakulását biztosítja. Ebben a magasságban ősszel akkor is ragyogó napsütés jellemző, amikor a völgyek, vagy alacsonyabban fekvő területek párásak, ködösek.
A vegetációs időszak középhőmérséklete 16-18 C° között, a nyári napok középhőmérséklete 20-22 C° között változik. Ezek a napi középhőmérséklet- értékek biztosítják a finom, hosszú életű savak kialakulását, a hosszú meleg nyárutó és ősz a megfelelő cukortartalom kialakulásához járul hozzá. Az évi átlag csapadék 550-650 mm között ingadozik. A csapadékeloszlás évközben egyenetlen, gyakran előfordul, hogy a július és augusztus csapadékhiányos hónap. Ezért a termőtalaj minősége, a termőréteg vastagsága és tápanyagtartalma meghatározó jelentőségű az alany- és nemesfajta kiválasztásakor. Éghajlatára jellemző, hogy viszonylag későn tavaszodik, száraz jellegű. A déli, délnyugati lejtőkön vörösborok termelésére alkalmas mikroklíma alakult ki.

Talaj

Talaja mészkő, dolomit, riolittufa, illetve agyagpala málladékán alakultak ki. Agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek és Ramann-féle barna erdőtalajok jellemzők. A Debrői körzetben homok -, illetve kovárványos barna erdőtalajok alakultak ki.
A szőlőültetvények 2-300 méter magas dombokon, azok déli lejtőin fekszenek.
(Görözdi Mónika és Tolnay Adrienn főiskolai hallgatók gyűjtése alapján)