A török megszállásának időszakában tovább bolyongva, a sok háborús intézkedés mellett, királyi törvényeink helyenként a szőlőről és borról is megemlékeznek, jelezve annak fontosságát. Ez részben az egyedüli egészséges ital, a végvárak ellátása miatt volt fontos, illetve még a háborúk ellenére is komoly királyi és földesúri adóbevételnek számított. Nem véletlen, hogy a szüretek időszaka, a termés betakarításának időszaka kiemelt szerepet kapott:

A közösségi bor projekt ötletgazdája a Borravaló borblog, melyhez partnerként csatlakozott a Sexardicum borkereskedés és a Bor-neked.hu oldal, valamint a Lumen Kávézó és Bár és a Mindspace Nonprofit Kft.

Megkerestünk két borvidék két borászát, hogy kapcsolódjon ehhez a közös munkához. Németh Janó (NJP, Szekszárd) és Prácser Miklós (Erzsébet Pince, Tokaj) vállalták ezt a felkérést, így ha minden terv szerint alakul, akkor egy hordó szekszárdi vörösbor és egy hordó tokaji édesbor lesz a közös munkánk "gyümölcse".

1550-ben a királyi törvények sorában a kocsmáltatási jogról és a jobbágyi borok értékesítéséről találhatunk érdekes leírást. Ekkor már túl vagyunk a nagyobb háborúkon és rövid, békésebb időszak köszönt Magyarországra.

Ismered?

Közepes érésű, kevésbé rothadó fajta, bogyói kicsik, a fürtje pedig közepes méretű. Bőven terem, és nagyon lédús, többek között ez volt az egyik oka annak, hogy gyorsan népszerűvé vált, és alkalmas volt tömegbor termelésére is. Borát a borászok közepes minőségűnek tartják, de jó évjáratokban és megfelelő technológiával igen kellemes bor készíthető belőle, sőt néha, ha az időjárás engedi, kései szüretelésre is alkalmas.

Legfőbb termőterülete Ausztria, de a volt Habsburg Monarchia valamennyi országában előfordul, így Magyarországon is, főképp a Soproni, az Ászár-Neszmélyi és a Tolnai Borvidéken terjedt el.

Tudtad?

Az aszú (németül Ausbruch) borkülönlegesség, amely aszúsodott szőlő (aszúszemek) hozzáadásával készül. Az aszúsodást a Botrithis nevű penészgomba okozza, amely a szőlőszemekből a vizet hasznosítja, s így a szőlőszemek összetöppednek, összeaszalódnak.

A fehérbor általában fehér szőlőből készül, színe azért fehér (a zöldesfehér árnyalattól egészen a szalmasárgáig terjedhet), mert a szőlő héjában nincsenek olyan színanyagok, melyek a színét a fehér tartománynál jobban megfestenék.

A rosé más néven rózsabor. Kékszőlő fajták feldolgozásával készül. A lényege, hogy a kékszőlő héjában lévő színanyag a rövid ideig tartó héjon áztatás miatt csak kis részben ázik bele a borba. Színe a halvány rózsaszíntől egészen a világos pirosig terjedhet.